Kulcsfontosságú üzenetek

• Az idősek otthonában bekövetkező esések valószínűleg csökkenthetők: több részből álló (multifaktoriális) beavatkozásokkal (amelyeket az intézményi személyzet segítségével és a lakók egyéni körülményeihez (pl. demencia) igazítva vezetnek be), testmozgással és valamint D-vitamin-pótlással. Az elesések száma csökkenthető a következőkkel: a tejtermékek mennyiségének növelése dietetikus segítségével az étrend összeállításában és a kognitív zavarokkal küzdő lakosok testmozgásával. Nem egyértelmű, hogy az egyedi beavatkozások, amelyek célja a gyógyszeradagolás megfelelőségének javítása, csökkentik-e a eleséseket.

• A multifaktoriális és a testmozgással kapcsolatos beavatkozások költséghatékonyak lehetnek. Azonban ha a testmozgást nem folytatják, az elesésekre gyakorolt hatás nem maradandó. Dietetikus segítségével a tejtermékek fogyasztásának növelése az étrend kialakításában csökkentheti az elesésből eredő törések számát.

• A fentiek alapján naprakész információk állnak rendelkezésre arról, hogyan lehet megelőzni az eleséseket az idősek otthonában; azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok felé többnyire közepes vagy csekély bizalommal vagyunk. További kutatásokra van szükség az idősek otthonában élő emberek eséseinek megelőzésére, különösen a leghatékonyabb mozgásformák és a gyógyszeres kezelés javítását célzó beavatkozások terén.

Hogyan jelentjük az esések értékelésére alkalmazott beavatkozásokat, és miért fontos ez?

Az idősek otthonában, például ápolási otthonokban élő idősek körében gyakoriak az esések, amelyek az önállóság elvesztéséhez, sérülésekhez és néha sérülés miatti halálhoz vezethetnek. Ezért fontosak az esések megelőzésére szolgáló hatékony beavatkozások.

Az idős embereknél az esések csökkentésére irányuló bármely beavatkozást vizsgáló tanulmányokat, amelyeket olyan emberek csoportjával hasonlítottak össze, akik nem részesültek a beavatkozásban, típusok szerint csoportosítjuk, a Prevention of Falls Network Europe (ProFaNE) által kidolgozott, esésmegelőzési osztályozási rendszer (taxomónia) alapján. A beavatkozások az alábbiak szerint vannak rendezve:

• multifaktoriális beavatkozások: két vagy több beavatkozási kategóriát, például testmozgást, gyógyszerelés felülvizsgálatát és D-vitamin-pótlást alkalmaznak az adott személy eséskockázati tényezői alapján;

• egytényezős beavatkozások: a csoport összes résztvevője csak a beavatkozások egyik fő kategóriáját kapja meg;

• többtényezős beavatkozás: a csoport minden résztvevője ugyanazt a beavatkozás-kombinációt kapja.

Mi volt a kutatásunk célja?

Azt szerettük volna kideríteni, hogy mely beavatkozások csökkentik az idősek otthonában élő idős emberek eséseinek számát, az elesettek és az elesések száma szempontjából. Megvizsgáltuk a törések kockázatát, a beavatkozások nem kívánt hatásait és a gazdasági eredményeket is.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek az idősek otthonában élők eséseinek csökkentésére irányuló beavatkozásokra irányultak. Összehasonlítottuk és összefoglaltuk a tanulmányok eredményeit, az eredmények megbízhatóságát pedig olyan tényezők alapján értékeltük, mint például a vizsgálati módszerek és a résztvevők száma.

Mit találtunk?

104 tanulmányt találtunk (68 964 idős ember részvételével), amelyekben az átlagéletkor 84 év volt, és a résztvevők 72%-a nő volt. A tanulmányok 25 országban zajlottak, és multifaktoriális beavatkozásokat, egyszeres beavatkozásokat (testmozgás, gyógyszeres kezelés optimalizálása (a gyógyszerek felírásának javítása), D-vitamin-pótlás, dietetikusi tanácsadás és menütervezés a tejtermék-kiegészítés növelésére, segítő technológiák (az idősek mindennapjait segítő eszközök), személyzeti képzés és a gondozás különböző módjai), valamint többszörös beavatkozásokat vizsgáltak.

• Összességében a multifaktoriális beavatkozások valószínűleg nem csökkentik az elesések arányát (az elesések számát az idő múlásával), de valószínűleg csökkentik az elesők számát. A létesítmény személyzetének segítségével bevezetett és a lakók egyéni körülményei (pl. demenciával élők) alapján végrehajtott multifaktoriális beavatkozások azonban nagyobb hatást gyakoroltak, és valószínűleg csökkentették az elesések arányát és az elesettek számát. A multifaktoriális beavatkozások szintén költséghatékonyak lehetnek az esések csökkentése szempontjából.

• Az aktív testmozgás, mint egytényezős beavatkozás valószínűleg csökkenti az elesések arányát és az elesettek számát, de a törés kockázatára valószínűleg nincs vagy csak kevéssé van hatással. Ha azonban a testmozgást nem folytatják, az esések arányára gyakorolt hatás nem marad fenn, és valószínűleg nincs hatása az elesettek számára sem. Az aktív testmozgással kapcsolatos beavatkozások a kognitív károsodásban (szellemi képességek hanyatlása) szenvedő lakosok esetében is csökkenthetik az elesések számát, és költséghatékonyak lehetnek az elesések csökkentése szempontjából (egy ausztrál egészségügyi szolgáltatás szemszögéből vizsgálva).  

• Összességében a gyógyszerfelírás javítását célzó beavatkozások eltérőek voltak, és valószínűleg nem vagy csak kis mértékben változtatták meg az elesések arányát, és valószínűleg nem vagy csak kis mértékben változtatták meg az elesettek számát. Bizonytalanok vagyunk a lakosok által szedett gyógyszerek megfelelőségének javítását célzó egytényezős beavatkozások hatásával kapcsolatban, amelyek célja az értékelések elvégzése és ajánlások megfogalmazása. A gyógyszerfelírás javítását célzó ilyen egytényezős beavatkozások önálló beavatkozásként nem feltétlenül költséghatékonyak.

• A D-vitamin felírása (kalciummal vagy anélkül) valószínűleg csökkenti az elesések arányát, de valószínűleg nem vagy csak kis mértékben befolyásolja az elesettek számát. Úgy tűnt, hogy az ezekben a vizsgálatokban részt vevő lakosok D-vitamin-szintje alacsony volt.

• A lakók tejtermék-fogyasztásának növelése dietetikusok segítségével az étrend összeállításában csökkentheti a elesések számát és a elesésből eredő törések kockázatát. Az esések arányáról nem érkezett információ.

• Bizonytalanok vagyunk a beavatkozások nemkívánatos hatását illetően, mivel ezekről a bevont tanulmányokban összességében kevéssé számoltak be.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Többnyire mérsékelt vagy csekély bizalommal vagyunk a rendelkezésre álló bizonyítékok iránt. Bizalmunk korlátozott volt, mivel a tanulmányok közül sokban az emberek tisztában voltak azzal, hogy milyen kezelést kapnak, és nem minden tanulmány szolgáltatott információt mindenről, ami minket érdekelt. Ezenkívül gyakran problémák merültek fel a tanulmányokban az információgyűjtés módszereivel kapcsolatban.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

Ez az átteniktés frissíti a korábban, 2010-ben, 2012-ben és 2018-ban közzétett változatokat. Az itt szereplő bizonyítékok 2024. május 10-ig érvényesek.