Kulcsfontosságú üzenetek

• Az antibiotikumok adása a legalább 28. terhességi hétben lévő vajúdó nőknek valószínűleg csökkenti a szepszis (életveszélyes állapot, amely akkor következik be, amikor a szervezet túlzottan reagál egy fertőzésre) kialakulásának kockázatát.

• Az antibiotikumok ilyen módon történő adása alig vagy egyáltalán nem változtatja meg a szepszisben szenvedő vagy elhalálozó csecsemők számát, és valószínűleg alig vagy egyáltalán nem változtatja meg az elhalálozó nők számát.

• A megelőző antibiotikumok káros (nem kívánt) hatásaira vonatkozó bizonyítékok nagyon bizonytalanok, így nem tudjuk, hogy ez a kezelés hozzájárul-e az antimikrobiális rezisztencia problémájához (amikor az antibiotikumok már nem hatékonyak a bakteriális fertőzések elleni küzdelemben).

Mit takar az antibiotikum-profilaxis kifejezés, és milyen előnyökkel, illetve kockázatokkal jár?

Az „antibiotikum-profilaxis” azt jelenti, hogy antibiotikumot adnak be a fertőzés megelőzése céljából, mielőtt annak bármilyen jele megjelenne. Ez a megközelítés bizonyos előnyöket mutatott az újdonsült anyák és újszülöttek fertőzéseinek csökkentésében. A nőknek a szülés alatt rutinszerűen megelőző antibiotikumok adása azonban ellentmondásos, mivel aggodalomra ad okot a szükségtelen antibiotikum-használat és az antimikrobiális rezisztencia.

Mi volt a kutatásunk célja?

Azt akartuk felmérni, hogy milyen hatásai vannak annak, ha megelőző (azaz "profilaktikus") antibiotikumokat adunk azoknak a nőknek a szülés alatt, akiknek a terhessége legalább a 28. hétben van. Feltérképeztük a fertőzések, ezen belül a szepszis előfordulását, valamint a halálozások számát az anyák és a csecsemők körében.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyekben a 28. terhességi hét után a vajúdó terhes nőknél a profilaktikus antibiotikumokat placebóval (álkezeléssel) hasonlították össze. A placebo egy inaktív anyag, amely ugyanúgy néz ki, mint az antibiotikum, de nincs terápiás hatása. Ez lehetővé teszi a kutatók számára a beavatkozás valódi hatásának mérését.

A tanulmányok olyan nőket vontak be, akik hüvelyi szülést terveztek, feltéve, hogy nem volt különleges orvosi indokuk antibiotikum kapására (például tervezett császármetszés vagy igazolt fertőzés).

Összehasonlítottuk és összefoglaltuk a tanulmányok eredményeit, a bizonyítékokba vetett bizalmunkat pedig olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek és résztvevőszámok.

Mit találtunk?

Négy tanulmányt azonosítottunk, amelyekben összesen 42 846 terhes nő vett részt. A vizsgálatokat 10 országban végezték ( Banglades, Burkina Faso, Kamerun, Kongói Demokratikus Köztársaság, Gambia, Guatemala, India, Kenya, Zambia és Pakisztán) melyek mind alacsony és közepes jövedelmű országok.

A nők nagyjából fele kapott profilaktikus antibiotikumot (egyszeri adagot szájon át), fele pedig placebót.

A placebóval összehasonlítva a profilaktikus antibiotikumok:

• valószínűleg csökkentik a szepszisben szenvedő nők számát;

• valószínűleg alig vagy egyáltalán nem változtatnak a nők elhalálozási számán;

• kevéssé vagy egyáltalán nem változtatják meg a szepszisben szenvedő vagy elhalálozó újszülöttek számát;

• kevéssé vagy egyáltalán nem változtatják meg azon nők számát, akiknél gátkörnyéki fertőzés (a hüvely és a végbélnyílás közötti szövetek fertőzése) alakul ki;

• alig vagy egyáltalán nem változtatják meg az újszülött intenzív osztályra felvett csecsemők számát.

Mindössze egyetlen tanulmány foglalkozott az antimikrobiális rezisztenciával, és az eredményei nem tekinthetők megbízhatónak. Ez a tanulmány rövid távon az antibiotikumnak kitett nők bizonyos mintáiban (pl. anyatejben, orr- vagy hüvelykenetben) az antibiotikum-rezisztens baktériumok számának növekedéséről számolt be a placebót kapókhoz képest, de ezek a különbségek 13 hónapon belül eltűntek. Az újszülötteknél az antimikrobiális rezisztencia ritka volt.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Közepes vagy magas szintű bizalommal voltunk az anyáknál és csecsemőknél kialakult fertőzések (beleértve a szepszist is) vagy halálesetek számát illető adatokban. Amint fentebb említettük, nem vagyunk biztosak az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó bizonyítékokban. Az antimikrobiális rezisztenciaminták és az antibiotikum-használati gyakorlatok széles skálán mozognak, és a tanulmányok elsősorban az azitromicinre, egy széles spektrumú antibiotikumra összpontosítottak, anélkül, hogy más lehetőségeket értékeltek volna. Az antibiotikum-rezisztenciára gyakorolt hosszú távú hatás továbbra is nagyon bizonytalan, és további kutatásokat igényel.

Mennyire aktuálisak ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2024. júniusáig aktuálisak.