A tanulmány kérdése

Mennyire hatékony és biztonságos az akupunktúra az ovulációs zavarok kezelésére policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedő nőknél?

Háttér

A PCOS esetén a nőknél több ciszta (folyadékkal teli zsák) található a petefészkeiken (a petesejteket termelő szerveken), és amelyet a ritka vagy nagyon enyhe menstruáció (vérzés), az eredménytelen megtermékenyülés (teherbeesés) és a túlzott szőrnövekedés klinikai tünetei jellemeznek. Egyes nőknél jelentkezhetnek tünetek, míg másoknál nem. A PCOS-ben szenvedő nők jelenlegi általános nyugati kezelései a vényköteles gyógyszerek, a műtétek és az életmódváltás. Bizonyíték van arra, hogy az akupunktúra befolyásolhatja az ovulációt (a petesejt kiszabadulását) azáltal, hogy hatást gyakorol a különböző hormonok szintjére. Az akupunktúra egy kínai terápia, amely során bizonyos helyeken vékony tűket szúrnak a bőrbe. Az akupunktúra pontos hatásmechanizmusa a PCOS esetében nem ismert, ezért jelen áttekintés célja az akupunktúra PCOS esetében történő alkalmazásának megismerése volt.

A tanulmány jellemzői

Olyan klinikai tanulmányokat kerestünk az orvosi adatbázisokban, amelyekben az embereket véletlenszerűen sorolták kettő vagy több kezelési csoport egyikébe, beleértve a PCOS-ben szenvedő, ritkán vagy sohasem ovuláló nők akupunktúrás kezelését. Az akupunktúrát a színlelt akupunktúrával (látszatkezeléssel), a kezelés hiányával, az életmódbeli változtatásokkal (pl. relaxáció) és a hagyományos kezeléssel hasonlították össze.

Jelen áttekintésbe nyolc tanulmányt vontunk be összesen 1.546 nő részvételével. A tanulmányokban a valódi akupunktúrát hasonlították össze a látszat-akupunktúrával, a klomifénnel (peteérést kiváltó gyógyszerek), a relaxációval és a Diane-35-tel (kombinált, szájon át szedhető fogamzásgátló tabletta), valamint az alacsony frekvenciájú elektro-akupunktúrát (amikor gyenge elektromos áramot vezetnek át az akupunktúrás tűkön) a testmozgással. Olyan nőket vontunk be, akik teherbe akartak esni, illetve olyan nőket, akik rendszeres peteérést és tüneti kontrollt akartak, mint két fő, számunkra fontos vizsgált populációt.

Főbb eredmények

A számunkra legfontosabb adatok az élveszületési arány, a többszörös terhesség aránya (azon nők esetében, akik teherbe akartak esni) és az ovulációs arány (azon nők esetében, akik rendszeres ovulációt/tünetszabályozást akartak) voltak. A bizonyítékok nagyon alacsony minősége és a pontatlan eredmények miatt bizonytalanok voltunk abban, hogy az akupunktúra milyen hatással van az élveszületési arányra, a többszörös terhesség arányára és az ovulációs arányra a látszat-akupunktúrához képest. Ugyanezen okok miatt bizonytalanok voltunk az akupunktúra klinikai terhességre és vetélési arányra gyakorolt hatását illetően is. Az akupunktúra lehet, hogy javította a rendszeres menstruációs ciklus helyreállítását. Az akupunktúra valószínűleg rontotta a mellékhatásokat a látszat-akupunktúrához képest.

Egyetlen tanulmány sem közölt adatokat az élve születések és a többszörös terhességek arányáról a többi összehasonlítás: a testmozgás vagy a beavatkozás hiánya, a relaxáció és a klomifen esetében. A Diane-35-öt alkalmazó tanulmányok nem mérték a termékenységi hatásmutatókat, mivel a nőket csak a tünetek szabályozása érdekelte.

Bizonytalanok voltunk abban, hogy az akupunktúra javította-e az ovulációs arányt a relaxációhoz vagy a Diane-35-höz képest (három hónappal a kezelés után, ultrahanggal mérve, amely nagyfrekvenciás hanghullámokat használ képalkotásra). A többi összehasonlítás nem számolt be az ovulációs arányról.

A mellékhatásokat rögzítették az akupunktúrás csoportban a testmozgás vagy a beavatkozás hiánya, a klomifen és a Diane-35 összehasonlításainál. Ezek közé tartozott a szédülés, a hányinger (rosszullét) és a véraláfutások.

A bizonyítékok minősége összességében alacsony vagy nagyon alacsony volt. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték az akupunktúra használatának támogatására a PCOS-ben szenvedő nők ovulációs zavarainak kezelésében.

A bizonyítékok minősége

A bizonyítékok minősége a nagyon alacsonytól a közepesig terjedt, a fő korlátokat a fontos klinikai eredmények közlésének kihagyása és az adatok elégtelen mennyisége jelentették.