Kulcsfontosságú üzenetek

- Nem világos, hogy a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexonnal kezelt betegek kevésbé használnak-e illegális opiátokat (például a heroin) mint az opioid agonistákkal (például a buprenorfin vagy a metadon) kezelt betegek.

- A lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexonnal kezelt betegek lehet, hogy ritkábban használnak illegális opiátokat, mint az szájon át szedett naltrexonnal, álkezeléssel vagy a szokásos módon kezelt betegek.

- A lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexonnal történő kezelés kevésbé lehet biztonságos, mint az opioid agonista kezelés, de biztonságosabb, mint a szokásos kezelés.

- Az orvosoknak és a betegeknek mérlegelniük kell a kezelési lehetőségek elérhetőségét és jellemzőit, figyelembe véve, hogy a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexon segíti az absztinenciát anélkül, hogy korlátozná a szabadságot, de detoxikációt igényel. További bizonyítékokra van szükség a hosszú távú biztonságosság és a betegek megtartása tekintetében.

Mi az ópiátfüggőség?

Az opiátok, beleértve a heroint és a vényköteles fájdalomcsillapítókat, mint például az oxikodon, függőséget és súlyos egészségügyi következményeket okozhatnak. A kezelés gyakran magában foglalja ezen opiátok biztonságosabb alternatívákkal való helyettesítését, mint például a metadon vagy a buprenorfin, bár más lehetőségek is rendelkezésre állnak, mint például a pszichoterápia vagy a naltrexon. Az ópiátfüggőség leküzdése továbbra is folyamatos kihívást jelent az összetett természete és a vele járó visszaesés és a túladagolás kockázata miatt.

Mit akartunk megtudni?

Ebben az áttekintésben arra törekedtünk, hogy a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexon kezelést más kezelésekkel vagy az opiátfüggőség kezelésének hiányával hasonlítsuk össze. A naltrexont nem szabad összetéveszteni a naloxonnal, amely egy rövid hatású gyógyszer, amelyet opiáttúladagolás visszafordításához alkalmaznak. További kezelések közé tartozik az opioid agonista kezelés (például a metadon vagy a buprenorfin), az szájon át szedett naltrexon (szájon át adható tabletta), az álkezelés (placebó, amely nem tartalmaz semmilyen gyógyszert, de megjelenése vagy íze azonos a vizsgált gyógyszerrel), a szokásos kezelés és a pszichoszociális kezelések (olyan terápiás megközelítések, amelyek a mentális betegségek pszichológiai és társadalmi aspektusait egyaránt kezelik, például pszichoterápia, pszichoedukáció és támogató csoportok).

Hogyan jártunk el?

A tudományos adatbázisokban 2023 decemberéig kerestünk vizsgálatokat. 22 randomizált, kontrollcsoportos vizsgálatot azonosítottunk (olyan tanulmányok, amelyekben a betegeket véletlenszerűen osztották be két vagy több kezelési vagy kontrollcsoport egyikébe), 3416 opiátfüggő felnőtt és serdülő bevonásával. A vizsgálatok résztvevőinek 74%-a férfi volt, és átlagosan 40 évesek voltak. A 22 vizsgálatból 12 az Egyesült Államokban vagy Kanadában, 5 Oroszországban, 3 Norvégiában, egy-egy pedig az Egyesült Királyságban és Ausztráliában történt. A fő hatásmutatók, amelyeket vizsgáltunk, az opiátok használata és a kezelés biztonsága voltak.

3 vizsgálatban a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexont az opioid antagonista kezeléssel, 5-ben a szájon át szedhető naltrexonnal, 6-ban az álkezeléssel, 9-ben a szokásos kezeléssel és egyben a pszichoszociális beavatkozással hasonlították össze.

Mit találtunk?

Megállapítottuk, hogy a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexont az opioid agonista kezeléssel összehasonlítva, az illegális opiáthasználat valószínűleg kissé emelkedik. Másrészről viszont, a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexon a szokásos kezeléshez képest az illegális opiátok használatát csökkenti. Az szájon át szedett naltrexonhoz képest csökkenhet az illegális opiátok használata, és az álkezeléshez képest kevés vagy egyáltalán nincs különbség. Nem találtunk olyan tanulmányokat, amelyek összehasonlították a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexont a pszichoszociális kezelésekkel az elsődleges hatásmutatók bármelyikében.

Általában nem világos, hogy a betegek hosszabb ideig maradnak részesülnek-e a lassú hatóanyag-felszabadulású kezelésben, mint más kezelésben vagy álkezelésben.

Nem tudjuk, hogy több beteg kezdi-e el a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexon kezelést, mint az opioid agonista kezelést. Az szájon át szedett naltrexonhoz vagy az álkezeléshez képest a kezelést megkezdő betegek arányában alig vagy egyáltalán nincs különbség. A szokásos kezeléssel összehasonlítva az is előfordulhat, hogy kevesebben kezdik el a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexon kezelést.

Az opioid agonistával végzett kezeléshez képest a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexon enyhén növelheti a súlyos mellékhatásokat (nemkívánatos vagy káros). Nem világos, hogy a lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexon több vagy kevesebb súlyos nemkivánatos eseményt okoz-e, mint a szájon át szedett naltrexon. Az álkezeléssel összehasonlítva előfordulhat, hogy a súlyos nemkívánatos eseményeket tapasztalók aránya nem vagy csak kis mértékben különbözik. A lassú hatóanyag-felszabadulású naltrexon valószínűleg csökkenti a súlyos nemkívánatos eseményeket a szokásos kezeléssel összehasonlítva.

Mik voltak a bizonyítékok korlátai?

Összességében korlátozottan bízunk a bizonyítékokban. Ennek egyik oka az, hogy nagyon valószínű, hogy a résztvevők tudták, hogy milyen kezelést kaptak, még akkor is, ha a kutatók sok esetben megpróbálták ezt elrejteni a résztvevők és a kezelési szolgáltatók elől. Az opiátfüggőség erős kábítószer utáni sóvárgással és a visszaesés megnövekedett kockázatával jár bármilyen kezelés során. Ezért a sóvárgást tapasztaló résztvevők és azok, akik esetleg megpróbáltak olyan drogokat használni, mint a heroin, megértették volna, hogy milyen típusú kezelésre osztották be őket. A bizonyítékokkal kapcsolatos korlátozott bizalmunk másik fő oka az volt, hogy a vizsgálatok és az azokban részt vevő személyek száma gyakran túl kicsi volt ahhoz, hogy pontos eredményeket kapjunk. A bizalmunkat csökkentő egyéb okok a vizsgálatok eredményeinek következetlensége és a nemzeti kezelési politikák voltak, amelyek megnehezítik az eredmények más országokban való alkalmazását.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2023 decemberéig aktuálisak.