Kulcsüzenetek

- A kezelés hiányával vagy placebo (inaktív) gyógyszerrel összehasonlítva a metilxantinok valószínűleg kevesebb apnoe eseményhez (légzési szünetekhez) vezetnek, valószínűleg csökkentik a lélegeztetőgépek szükségességét, és csökkentik a tüdőkárosodást a koraszülött csecsemőknél.
- A metilxantinok valószínűleg alig vagy egyáltalán nem befolyásolják a koraszülöttek kórházból való távozás előtti halálozásának kockázatát. A metilxantinok mellékhatásairól kevés bizonyíték állt rendelkezésre.
- További kutatásokra van szükség e gyógyszerek hosszú távú hatásaival kapcsolatban.

Mi a koraszülöttkori apnoe?
A koraszülöttkori apnoe akkor áll fenn, amikor a túl korán született csecsemők (koraszülöttek) légzése alvás közben legalább 20 másodpercre leáll. A koraszülöttek több mint felének van apnoeja. Az apnoe események alacsony pulzusszámot és alacsony véroxigén-szintet eredményezhetnek, ami a légzőgéppel történő támogatás (gépi lélegeztetés) szükségességéhez vezethet. A koraszülött csecsemőknél, különösen a terhesség 28. hete előtt születetteknél nagyobb a kockázata annak, hogy meghalnak, vagy hogy tüdőbetegség, értelmi fogyatékosság, vakság vagy süketség alakul ki náluk, mint azoknál a csecsemőknél, akik időre vagy ahhoz közel születnek.

Hogyan kezelik a koraszülött csecsemők apnoeját?
Általában metilxantinokkal kezelik – teában, kávéban és csokoládéban található anyagokkal. A metilxantinok három típusa a koffein, az aminofilin és a teofilin. Enyhe stimulánsként hatnak, hogy felgyorsítsák a szervezet rendszereit és megkönnyítsék a légzést. Az orvosok 3 fő okból adnak metilxantinokat a csecsemőknek: (1) az apnoe események megelőzése, (2) az apnoe események kezelése/csökkentése és ezáltal a gépi lélegeztetés szükségességének elkerülése, illetve (3) annak esélyének növelése, hogy a lélegeztetőgépen lévő csecsemőket sikeresen „elválasztják” vagy leveszik a gépekről (extubáció), és önállóan tudnak lélegezni. A cél minden esetben az, hogy minimalizáljuk a fent leírt problémák kialakulásának esélyét a csecsemőknél.

Mit akartunk megtudni?
Azt akartuk kideríteni, hogy a koraszülött csecsemőknek a fent leírt okok bármelyike miatt adott metilxantinok csökkentik-e az apnoe eseményeket és a halálozás kockázatát, valamint javítják-e a koraszülöttek hosszú távú fejlődését.

Hogyan jártunk el?
Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyekben metilxantinokat adtak koraszülött csecsemőknek, akiknél fennállt a koraszülöttkori apnoe kockázata vagy akiknél jelen volt a koraszülöttkori apnoe. Összehasonlítottuk és összefoglaltuk a tanulmányok eredményeit, a bizonyítékokba vetett bizalmunkat pedig olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek és résztvevőszámok.

Mit találtunk?
18 tanulmányt találtunk, amelyekben 2705 olyan koraszülött csecsemő vett részt, akiknél jelen volt az apnoe, vagy fennállt annak kockázata. A legnagyobb és leghosszabb ideig tartó tanulmányban 2006 csecsemője vett részt 9 országból 5 éven keresztül, és néhány csecsemő esetében egészen tinédzser korukig beszámolt a hatásmutatókról. A fennmaradó 17 tanulmány sokkal kisebb volt, 18 és 86 közötti számú csecsemőt vizsgált, ezeket a tanulmányokat az Egyesült Államokban (6 tanulmány), az Egyesült Királyságban (3 tanulmány), Kanadában, Iránban (országonként 2 tanulmány), Ausztráliában, Franciaországban, Spanyolországban és Svájcban (országonként 1 tanulmány) végezték. E tanulmányok többsége az azonnali és rövid távú hatásmutatókra összpontosított, és nem vizsgálta a csecsemők hosszú távú fejlődését. A 18 tanulmány közül 14-et az 1980-as és 1990-es években végeztek.

A tanulmányok metilxantin-használata eltérő volt: 6 tanulmány az apnoe megelőzését, 5 tanulmány az apnoe kezelését, 6 tanulmány a lélegeztetőgépről való levétel (extubáció) céljából adott metilxantint, 1 tanulmány (a legnagyobb) pedig a mindhárom okból adott metilxantint vizsgálta.

Főbb eredmények
A koraszülötteknek bármilyen okból történő metilxantinok adása a kezelés hiányához vagy a placebo (inaktív) gyógyszer adásához képest:

- valószínűleg az apnoe események kockázatának csökkenéséhez vezet,
- valószínűleg növeli azon csecsemők számát, akiknél 2–7 nap elteltével kevesebb apnoe esemény fordul elő,
- valószínűleg csökkenti a lélegeztetőgépek szükségességét a kezelés megkezdése után,
- csökkenti a bronchopulmonális diszpláziát, a tüdőkárosodás egy formáját.

Az egyetlen nagy vizsgálat kimutatta, hogy a metilxantinok (kifejezetten a koffein) adása 18 és 24 hónapos közötti korban javítja a gyermekek fejlődését.

Mik a bizonyítékok korlátai?
A bizonyítékokba vetett bizalmunk változó. A nagy vizsgálat megalapozott módszereket alkalmazott: a csecsemőket véletlenszerűen osztotta be a kezelési csoportokba, és a mérési információkat titkosította az ezeket gyűjtő kutatók számára, ami azt jelenti, hogy nem ismerték a csecsemők csoportbeosztását. Ezek a módszerek általában magas minőségű bizonyítékokat eredményeznek. Ez a tanulmány volt túlsúlyban az áttekintésben, és ez szolgáltatta az egyetlen bizonyítékot a gyermekek csecsemőkori és gyermekkori agyi fejlődéséről. A fennmaradó tanulmányok módszerei változó minőségűek voltak. Sok tanulmányban nem volt titkosítás a kutatók számára, és a legtöbbjük olyan hatásmutatókról számolt be, amelyek nem kulcsfontosságúak a csecsemők hosszú távú fejlődése szempontjából. Ugyanakkor nem volt okunk azt feltételezni, hogy ezek a tanulmányok helytelen módon visszatartottak volna bármilyen információt, vagy csak kedvező eredményeket közöltek volna, annak ellenére, hogy nem számoltak be hosszabb távú hatásmutatókról, például a halálozásról.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?
A bizonyítékok 2022 novemberéig aktuálisak.