Mi a hirtelen halláskárosodás?

A hirtelen halláskárosodás olyan állapot, amelyet a hallás csökkenése vagy hirtelen (általában 72 órán belüli) elvesztése jellemez.

Hogyan kezelik?

Gyakran használtak kortikoszteroidokat – a gyulladáscsökkentő gyógyszerek egy fajtáját – ezen állapot kezelésére. Ezeket a gyógyszereket általában szájon át vagy injekció formájában adják be a szervezetbe (ún. szisztémás kortikoszteroidok), de beadhatók injekció formájában is, közvetlenül a középfülbe, a dobhártyán keresztül (ún. intratimpanikus kortikoszteroidok).

Mit akartunk megtudni?

Nem tisztázott, hogy hatásos-e a kortikoszteroidokkal végzett intratimpanikus kezelés, illetve, hogy melyik kezelés (intratimpanikus vagy szisztémás) a legjobb ennek az állapotnak a kezelésére.

Hogyan jártunk el?

Keresést folytattumk az orvosi szakirodalomban az összes kapcsolódó tanulmány után, majd összehasonlítottuk az eredményeket, és összefoglaltuk a bizonyítékokat. Értékeltük az eredmények megbízhatóságát is, figyelembe véve a tanulmányok méretét és elvégzésük módját. Értékeléseink alapján a bizonyítékokat nagyon alacsony, alacsony, közepes vagy magas megbízhatóságú kategóriába soroltuk be.

Mit találtunk?

30 tanulmányt találtunk, amelyekben 2133 ember vett részt. Ezekben a vizsgálatokban az intratimpanikus kortikoszteroid-kezelést hasonlították össze a kezelés hiányával, a placebóval (álkezeléssel) és a szájon át vagy a szervezetbe beadott kortikoszteroidokkal (szisztémás kortikoszteroidok). Azt is figyelembe vettük, hogy az embereket először kezelték-e a hirtelen hallásvesztés miatt, vagy korábban már részesültek másfajta kezelésben (amely nem használt).

Azok az emberek, akik először kaptak kezelést a hirtelen hallásvesztés miatt

Nem találtunkk olyan tanulmányt, amely az intratimpanikus kortikoszteroidokat a kezelés hiányával vagy a placebo kezeléssel (álkezeléssel) hasonlította volna össze. 

Az intratimpanikus kortikoszteroidok a szisztémás kortikoszteroidokhoz képest kevés vagy semmilyen különbséget nem eredményezhetnek a hallásban, és alig vagy egyáltalán nem változtathatják meg a javuló hallást tapasztaló személyek számát. A mellékhatások eltérőek lehetnek a kétféle kezelésnél. Az intratimpanikus kezelés esetén a szisztémás kortikoszteroidokhoz képest megnőhet a szédülés vagy a fülfájás kockázata, jellemzően az injekció beadásának időpontjában, míg egyeseknél kis lyuk is keletkezhet a dobhártyán. A szisztémás kezelés azonban különböző mellékhatások, például a vércukorszint problémáinak fokozott kockázatát is okozhatja. 

Az intratimpanikus kortikoszteroidok és szisztémás kortikoszteroidok együttes szedése a hallás kismértékű javulását eredményezheti a szisztémás kortikoszteroidokhoz képest, de a javulást tapasztaló emberek száma bizonytalan. A fentiekhez hasonlóan az intratimpanikus kezelés is okozhat bizonyos mellékhatásokat, de bizonytalanok vagyunk azt illetően, hogy ez hány embernél jelentkezhet. 

Azok az emberek, akik a hirtelen hallásvesztés miatt kiegészítő kezelésben részesülnek (ha az első kezelés nem használt)

A kezelés hiányával vagy a placebóval (álkezeléssel) összehasonlítva az intratimpanikus kortikoszteroidok sokkal több embernél eredményezhetnek javulást a hallásban, de csak kismértékben. Az első kezeléshez hasonlóan az intratimpanikus injekciók is okozhatnak mellékhatásokat, például fájdalmat vagy szédülést az injekció beadásakor, vagy kis lyuk kialakulását a dobhártyán. Nem tudjuk biztosan, hogy ezek a mellékhatások milyen gyakran fordulnak elő. 

Nagyon bizonytalanok vagyunk abban, hogy a szisztémás kezelés kiegészítése intratimpanikus kezeléssel a hallás javulását eredményezi-e. 

Mik a bizonyítékok korlátai?

Az általunk talált bizonyítékok többségét alacsony vagy nagyon alacsony bizonyosságúnak ítéltük. Ennek az volt az oka, hogy gyakran problémák merültek fel a vizsgálatok elvégzésével kapcsolatban, előfordulhatott, hogy kevés embert vontak be a vizsgálatokba, és néha a különböző vizsgálatok eredményei ellentmondásosak voltak. Ezért jelen áttekintés következtetései változhatnak az új tanulmányok megjelenésével. 

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

Az ebben a Cochrane Áttekintésben szereplő bizonyítékok 2021 szeptember 23-ig naprakészek.