Mi a probléma?

Fekvési rendellenességről akkor beszélünk, ha a csecsemő fejének hátsó része a méhen belül fent, az anya háta felé helyezkedik el. Ennek eredményeképpen a vajúdás és a szülés elhúzódhat és komplikálttá válhat, és néha műtéti szüléshez vezethet (ha a csecsemőt császármetszéssel hozzák világra vagy speciális eszközökkel segítik keresztül a szülőcsatornán), valamint több gátmetszési traumához (a medencefenék sérülése). Ilyen esetben a csecsemő nagyobb valószínűséggel kerülhet újszülöttgondozó osztályra. A nők stresszt vagy csalódottságot is tapasztalhatnak a szülés élményével kapcsolatban. 

Miért fontos ez?

A terhes nő testhelyzete a vajúdás során hozzájárulhat a csecsemő elfordulásához úgy, hogy a csecsemő fejének hátsó része az anya hasa felé essen. Ez a javított pozíció segíthet az anyának és a csecsemőnek abban, hogy a vajúdás és szülés kevesebb komplikációval járjon. Azt azonban még nem tudni, hogy melyik testhelyzet hatékony, ha egyáltalán van ilyen, és mikor a legjobb alkalmazni.

A rossz fekvésű csecsemővel vajúdó nők által alkalmazott testhelyzeteket (testtartásokat) vizsgáló tanulmányok szisztematikus áttekintése választ adhat arra, hogy a testtartások javítják-e az anyák és a csecsemők születési és egyéb egészségügyi hatásmutatóit. Jelen áttekintés összefoglalója felhasználható a klinikai gyakorlati iránymutatások frissítéséhez.

Egy 2007-es Cochrane Áttekintés arról számolt be, hogy a "térd-könyök" testhelyzet alkalmazása nem volt hatékony a fekvési rendellenességek javítására a vajúdás során, de csökkentette a vajúdó nők hátfájását. Azóta több vizsgálatot is elvégeztek, némelyikben más testtartásokat is alkalmazva, és ezek kiértékelése szükséges ahhoz, hogy a testtartások hatékonyságát fel lehessen mérni.

Milyen bizonyítékokat találtunk?

(2021. július 13-ig közzétett) bizonyítékokat kerestük, és kilenc különböző országban, 1.766 nőt és csecsemőjüket érintő nyolc tanulmányt azonosítottunk. A bevont tanulmányokban szereplő nők vagy első alkalommal szültek, vagy olyan anyák voltak, akik korábban már szültek. Minden nő legalább 36 hetes terhes volt. 

A vizsgálatokban a "térd-könyök" helyzetet vagy az "oldalfekvéses" (laterális) testtartást (a csecsemővel azonos oldalon fekvést, a csecsemővel ellentétes oldalon fekvést és a féloldalt fekvést) hasonlították össze más testtartásokkal (szabad testtartás, háton fekvés, hátradőlés, a csecsemővel azonos oldalon fekvés). 

Mind a térd-könyök, mind az oldalfekvéses testhelyzet esetében a vajúdás során a műtéti szülés, a vérzés (az anya heves vérzése), a súlyos gátmetszési trauma, valamint a nők vajúdással és szüléssel való elégedettsége tekintetében lehet, hogy nincs vagy csak kis különbség van, de nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy biztosak lehessünk ebben. A bevont tanulmányokban számos, minket érdeklő hatásmutatóról nem számoltak be.

Összességében a bizonyítékokban nem vagy csak kevéssé bízunk, főként azért, mert a vizsgálatokban túl kevés nő és csecsemő vett részt, és néhány vizsgálatban nem egyértelmű módszereket alkalmaztak.

Mit jelent ez?

Összességében bizonytalan, hogy a vajúdás során a térd-könyök helyzet vagy az oldalfekvés javítja-e az anya és a csecsemő egészségét, ha a csecsemő rosszul helyezkedik el. Ha azonban a nők kényelmesnek találják a térd-könyök helyzetet, az oldalfekvést vagy más testhelyzeteket a vajúdás során, akkor nincs okuk arra, hogy ne alkalmazzák ezeket.

Az optimális magzati pozícionálás érdekében további kutatásokra van szükség. További kutatásokra van szükség különösen a testtartások eltéréseiről, a testtartások szülés közbeni hosszabb használatának hatásáról, valamint a nők és csecsemőik hosszú távú hatásmutatóiról.