Kulcsüzenetek

Beavatkozás a szabadban eltöltött idő növelésére csökkentheti a rövidlátás kialakulását. Azonban nem tudjuk, hogy a beavatkozás csökkentheti-e a rövidlátás progresszióját.

Mi a rövidlátás?

A rövidlátás olyan betegség, amely során az egyén a közeli tárgyakat tisztán látja, de a távoli tárgyak homályosan jelennek meg. Az elmúlt években a rövidlátás világszerte jelentős közegészségügyi problémává vált. A rövidlátás a leggyakoribb oka a rossz látásnak világszerte. Ezenkívül a rövidlátás súlyosbodásával más, rossz látást okozó szembetegségek előfordulása is növekszik; így a rövidlátás növekedése az alacsony látásélességű emberek számának növekedését jelenti (azaz a látás alacsony tisztaságát, ami azt eredményezi, hogy az apró részleteket nem lehet pontosan látni). Ezért fontos a rövidlátás kialakulásának és súlyosbodásának megállítása.

Mit akartunk megtudni?

Kutatások kimutatták, hogy a szabadban töltött több idő megállíthatja a rövidlátás súlyosbodását, illetve megelőzheti a rövidlátás kialakulását. Ezért végeztük el ezt az áttekintést annak kiderítésére, hogy a szabadban töltött idő növelését célzó beavatkozások megelőzhetik-e a gyermekkori rövidlátás kialakulását és lassíthatják-e annak progresszióját.

Hogyan jártunk el?

Az orvosi szakirodalomban olyan randomizált, kontrollált vizsgálatokat kerestünk, amelyek a szabadban töltött idő növelésére irányuló beavatkozásokat hasonlították össze a szokásos életmóddal gyermekek esetében. Ezek olyan klinikai vizsgálatok, amelyekben a résztvevőket véletlenszerűen osztják be kezelési és kontrollcsoportokba. Közismert, hogy ezek szolgáltatják a legmegbízhatóbb bizonyítékot egy kezelés hatékonyságára vonatkozóan. Összehasonlítottuk a szakirodalom eredményeit, és összefoglaltuk a bizonyítékokat. Az egyes bizonyítékok bizalmi szintjét olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek, a minta nagysága és az eredmények konzisztenciája az egyes tanulmányok között.

Mit találtunk?

Öt tanulmány felelt meg a kritériumoknak. A résztvevők száma összesen 10 733 fő volt. E tanulmányok közül négy olyan iskolai beavatkozással foglalkozott, amely arra ösztönözte a gyermekeket, hogy több időt töltsenek a szabadban. Ezekben a tanulmányokban a terület és az oktatási szint tekintetében a lehető legkiegyensúlyozottabb módon kiválasztott iskolákat véletlenszerűen osztották be a beavatkozási és a kontrollcsoportba. A beavatkozások közé tartozott a szabadban töltött tanítási idő, a szabadban töltött szünetek rutinja, a szabadban töltött idő motivációs eszközei és az elektronikus médián keresztül küldött üzeneteken keresztül történő bátorítás.

Összefoglalva, a tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a szabadban töltött idő növelésére irányuló beavatkozások potenciálisan csökkenthetik a rövidlátás kialakulását. Bár az eredmények azt mutatták, hogy a beavatkozások lassíthatják a rövidlátás progresszióját, az eredmények megbízhatósága alacsony. A rövidlátás kialakulását a rövidlátás gyakoriságaként (milyen gyakran fordult elő), a rövidlátás progresszióját pedig a fénytörési hibák (például a szemgolyó rendellenes alakja, amely megakadályozza, hogy a beérkező fény megfelelően fókuszálódjon a retinára (a szem hátsó része), és tiszta képet alkosson) és a tengelyhossz (a szem elülső és hátsó részének távolsága) változásaként értékelték.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Ebben az áttekintésben szereplő vizsgálatokban a beavatkozási és a kontrollcsoportba tartozó gyermekeket különböző ideig követték nyomon. A legtöbb iskolás az általános iskola első és második osztályába járt, így nem világos, hogy az eredmények alkalmazhatóak-e az ennél fiatalabb vagy idősebb gyerekekre. Ezenkívül valamennyi tanulmányt Kínában és Tajvanon végezték, így nem lehet arra következtetni, hogy az eredmények közvetlenül alkalmazhatók-e más országokra.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2022 augusztusáig aktuálisak.