Mi az a könyökficam?

A könyökficam a könyökízület elmozdulását jelenti kisgyermekeknél, amelyet gyakran az okoz, hogy egy felnőtt vagy magasabb személy hirtelen meghúzza vagy megrántja a gyermek karját, amikor az egyenes helyzetben van, vagy amikor a gyermek hirtelen elhúzódik a felnőtt elől. Esés vagy csavarodás is okozhatja. A gyermek azonnal fájdalomra panaszkodik, és nem tudja használni a karját.

Hogyan kezelhető?
A kezelés általában a kar manipulálásából áll, hogy a könyök csontjai visszakerüljenek a normál helyzetükbe. Általában kézi beavatkozással kezelik. Két tipikus manőver létezik, a szupináció és a pronáció. Szupinációban az alkart kifelé forgatják vagy csavarják (a gyermek tenyere felfelé néz), amit néha a könyök behajlítása (flexió) követ. Bár ezt gyakran alkalmazzák, nem mindig sikeres. Pronáció esetén az alkart befelé forgatják vagy csavarják (a gyermek tenyere lefelé néz). Mindkét módszer általában biztonságos, de véraláfutások előfordulhatnak, és fájdalmasak lehetnek.

A keresés eredményei

Orvosi szakirodalmi adatbázisokban kerestünk 2016 szeptemberéig visszamenőleg. 9 kisebb tanulmányt találtunk, amelyekben összesen 906 gyermek vett részt, és mindegyikük 7 évnél fiatalabb volt. 10 gyermekből körülbelül 6 lány volt. 8 tanulmányt sürgősségi osztályokon vagy ambuláns ellátóközpontokban végeztek. Az egyik vizsgálatot egy speciális gyermekortopédiai osztályon végezték. 8 vizsgálatban a pronációt és a szupinációt hasonlították össze. Egy vizsgálat a szupináció két módszerét hasonlította össze.

Főbb eredmények

A pronációs módszer (ahol a kéz lefelé néz) első próbálkozásra sikeresebb lehet a gyermekek könyökficamának kezelésére. Becsléseink szerint, ha 6 gyermeket a szupinációs módszer helyett, a pronációs módszerrel kezelnének, akkor eggyel több sikertelenséget lehetne elkerülni az első kísérletnél. A bizonyítékok nem voltak elegendőek ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni arra vonatkozóan, hogy a két módszer közül melyik volt fájdalmasabb. Amikor volt egy második kísérlet is ugyanazzal a módszerrel, akkor a pronáció második próbálkozásként sikeresebb lehet. Néhány esetben - 100-ból legfeljebb 4 esetben - a sorozatos próbálkozások egyike sem volt sikeres. Egyik tanulmány sem számolt be a nemkívánatos eseményekről, illetve arról, hogy hány gyermeknek volt később újabb könyökficama.

A két szupinációs módszert összehasonlító vizsgálat nagyon alacsony minőségű bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy az első kísérlet kudarca mindkét módszer esetében hasonló volt.

A bizonyítékok minősége

Mind a 9 vizsgálatnak voltak módszertani korlátai, amelyek befolyásolhatják a vizsgálati eredmények megbízhatóságát és növelik az elfogultság kockázatát. A bizonyítékok minősége - amikor a sikertelenséget vizsgálták az első kísérlet esetében, összehasonlítva a pronációt és a szupinációt - gyenge volt, ami azt jelenti, hogy az eredményekben nem lehetünk teljesen biztosak. A többi hatásmutatóval kapcsolatos bizonyítékok nagyon gyenge minősége mindkét összehasonlítás esetében azt jelenti, hogy az eredmények tekintetében nagyon bizonytalanok vagyunk.

Következtetések

A bizonyítékok bár gyengék, mégis arra utalnak, hogy a pronációs módszer sikeresebb, mint a szupinációs módszer, kisgyermekek könyökficamának helyreállításában. Nem lehet következtetéseket levonni sem a többi hatásmutatóra, sem a fájdalomra és a nemkívánatos eseményekre vonatkozóan.