Háttér

Az akut elülső vállficam olyan sérülés, amely során a felkarcsont felső vége előrefelé tolódik ki az ízületi tokból. Ezt követően a váll kevésbé stabil, és hajlamos a részleges vagy teljes újbóli ficamra, különösen aktív fiatal felnőtteknél. A kezdeti kezelés az ízület visszahelyezését jelenti. Ha műtét nélkül végzik el, akkor ezt „zárt repozíciónak” nevezik. Az ezt követő kezelés gyakran konzervatív (nem műtéti), és általában a sérült kar egy ideig tartó rögzítését jelenti, amelyet mozgásgyakorlatok követnek.

Az áttekintés kérdése

Milyen előnyei és hátrányai vannak a különböző konzervatív beavatkozásoknak a primer traumás elülső vállficam zárt reponálása után?

Ez az először 2006-ban közzétett és legutóbb 2014-ben frissített áttekintés aktualizált változata. Áttekintettük a klinikai vizsgálatokból származó bizonyítékokat, amelyekben bármely konzervatív beavatkozást (pl. immobilizáció, rehabilitáció) hasonlítottak össze a kezelés elmaradásával vagy más beavatkozással, illetve egy beavatkozás különböző változatainak (pl. különböző időtartam) összehasonlításával. Az elsődleges hatásmutatók az újbóli ficam, a betegek által bejelentett váll-instabilitási mérések (általában kérdőívek) és a sérülés előtti tevékenységekhez való visszatérés voltak. További minket érdeklő hatásmutatók voltak a betegek elégedettsége a beavatkozással, az egészséggel kapcsolatos életminőség és a nemkívánatos események.

A keresés dátuma

Az áttekintéshez szükséges egészségügyi szakirodalmi kereséseket 2018. májusában végeztük el.

A tanulmány jellemzői

Ebben a frissítésben három új releváns tanulmányt azonosítottunk. Az áttekintés összesen hét tanulmányt tartalmaz 704 résztvevővel. A résztvevők többsége (82%) férfi volt és a résztvevők átlagéletkora 29 év volt (12-90 év). Valamennyi tanulmány csak egy összehasonlítást vizsgált: a külső rotációban történő immobilizációt (amikor a kar kifelé van forgatva és az alkar a mellkastól távolítva van) a belső rotációban történő immobilizálással szemben (a szokásos hevederhelyzet, amikor a kar a mellkasnak támaszkodik) a zárt reponálást követően. A résztvevőket különböző hosszúságú időszakon keresztül követték; a leggyakoribb időtartam két év vagy annál hosszabb volt.

Főbb eredmények

Nem vagyunk biztosak abban, hogy a külső rotációban történő immobilizálás az egyéves vagy annál hosszabb követés során a belső rotációban történő immobilizáláshoz képest befolyásolja-e az újbóli ficam kockázatát.

A hét tanulmány közül egyik sem talált bizonyítékot arra, hogy a két beavatkozás között jelentős különbség lenne a betegek által a váll instabilitására vonatkozó, legalább egyéves nyomon követési idő alatt jelentett eredmények tekintetében.

Nem vagyunk biztosak abban, hogy a kétféle immobilizációs módszer milyen relatív hatással van a sérülés előtti tevékenységek vagy sportok folytatására. Az egyik vizsgálat nem talált bizonyítékot arra, hogy a beavatkozások között különbség lenne a sérülés előtti aktivitáshoz való visszatérésben az érintett karon. Két másik tanulmány azt találta, hogy a külső rotációs csoportban nagyobb arányban tértek vissza a sportoláshoz a résztvevők egy kis csoportjánál, akik a sérülésüket sporttevékenység közben szenvedték el.

Egyik vizsgálat sem számolt be a résztvevők elégedettségéről vagy az egészséggel kapcsolatos életminőségről. Nem vagyunk biztosak abban, hogy a két beavatkozás között van-e különbség a résztvevők körében, akik instabilitást tapasztaltak, amelyet újbóli ficamként vagy szubluxációként (részleges ficamként) definiáltak.

A nemkívánatos eseményekről (szövődményekről) szóló jelentések nem voltak kielégítőek. A külső rotációs csoportban kilenc esetben számoltak be rövid távú vállmerevségről, a belső rögzítéses csoportban pedig két esetben jelentkezett kiütés a hónaljban. Három súlyosabb mellékhatás volt: rendellenes érzékenység és kézfájdalom; rendellenes érzés, például bizsergés a kisujjtól egészen a könyékig; valamint jelentős mozgáskorlátozottság. Nem volt világos, hogy ez a három mellékhatás milyen mértékben volt a kezelésnek tulajdonítható.

A bizonyítékok megbízhatósága

A bizonyítékok megbízhatóságát minden hatásmutató esetében nagyon alacsonynak minősítettük. Ennek oka elsősorban az volt, hogy nem állt rendelkezésre elegendő adat, és nem voltunk biztosak abban, hogy az egyes tanulmányok eredményei mennyire megbízhatóak. Ezért bizonytalanok vagyunk a hatás becsléseit illetően.

Következtetések

Összességében a jelenlegi bizonyítékok nem elegendőek a külső és belső rotáció immobilizációja közötti különbség kiderítéséhez. Nincs bizonyíték arra, hogy a váll elülső traumás ficamának zárt reponálását követően bármilyen más konzervatív beavatkozásra vonatkozó információ áll rendelkezésre.