Kulcsüzenetek

Ez az áttekintés azt mutatja, hogy szubakut (középtávú) vagy tartósan fennálló nyaki fájdalom esetén a legközelebbi, legfeljebb 12 hetes követési időn belül a masszázs egy "álmasszázzsal" összehasonlítva valószínűleg alig vagy egyáltalán nem okoz különbséget a fájdalom, a funkciózavar, az életminőség és a résztvevők által jelentett kezelési sikeresség tekintetében. A lehetséges mellékhatások közé tartozhat a kezelés okozta fájdalom.

Háttér

A nyaki fájdalom gyakori betegség felnőttek körében, amely akut (< 4 hét), szubakut (4–12 hét) vagy tartós (> 12 hét) nyaki fájdalommal, mozgáskorlátozottsággal és jelentős gazdasági költségekkel jár. Ez a nyakból eredő fejfájáshoz, a fájdalomnak a hát felső részébe és a karokba való átterjedéséhez, valamint a karok gyengeségéhez vagy zsibbadásához vezethet. Befolyásolhatják a csontok, ízületek, izmok, szalagok, inak és idegek, valamint társadalmi, pszichológiai és személyes tényezők.

A masszázsterápia a test lágyszöveteinek manuális érintéssel történő mozgatását jelenti a fájdalom és az izomfeszültség csökkentése, valamint a relaxáció elősegítése érdekében. Mivel a masszázsterápia általánosan alkalmazott, olcsó és minimális mellékhatásokkal jár, nagy érdeklődésre tarthat számot a nyaki fájdalmakkal küzdők számára.

Mit akartunk megtudni?

Milyen előnyei és kockázatai vannak a masszázsnak az akut, szubakut és krónikus tartós nyaki fájdalom kezelésére felnőtteknél karfájdalom és fejfájás tünetekkel vagy anélkül, illetve ostorcsapás-sérüléssel összefüggésben? Befolyásolja-e a masszázs dózisa (heti gyakorisága, a hetek száma, az alkalmak időtartama) az eredményeket?

Mit találtunk?

33 olyan tanulmányt találtunk, amelyekben 1994, szubakut és tartósan fennálló, közepes vagy nagyon erős nyaki fájdalomban szenvedő személy vett részt, beleértve a karfájást (6%), az ostorcsapásos-sérülést (3%) vagy a nyakból eredő fejfájást (9%). Nem voltak akut fájdalommal foglalkozó tanulmányok. A tanulmányok 18 és 70 év közötti többnyire felnőtt nőket (70%) vizsgáltak. A vizsgálatokat járóbeteg-ellátásban végezték Ázsiában, Amerikában, Afrikában, Európában és a Közel-Keleten. A finanszírozás, amennyiben arról beszámoltak (a tanulmányok 15%-ában), kutatóközpontoktól vagy egyetemektől származott. Számos masszázstechnikát értékelő tanulmányt vontunk be (a leggyakoribb technika az iszkémiás kompresszió, a lágyrészekre gyakorolt tartós nyomás), amelyek az érintés alkalmazásának módja, az alkalmazott nyomás mértéke és intenzitása, valamint a kezelés gyakorisága tekintetében változnak. Nem vettük figyelembe azokat a technikákat, amelyeknél a kezeléshez masszírozóeszközt vagy nem érintésen alapuló energiatechnikákat használtunk.

A masszázs egy "álmasszázs" kezeléssel összehasonlítva valószínűleg alig vagy egyáltalán nem eredményez különbséget a következőkben:

⠂ Fájdalom (3%-os javulás): Azok, akiket "álmasszázsban" részesítettek, 20,55 pontra értékelték fájdalmukat, míg azok, akiket masszíroztak, 17,12 pontra értékelték a kezelés utáni fájdalmukat. A masszázst igénybe vevők 3,43 ponttal (8,16-al jobb, 1,29-el rosszabb) javultak a 0-tól 100-ig terjedő skálán, ahol az alacsonyabb pontszám kevesebb fájdalmat jelent.

⠂ Funkciózavar (10%-os javulás): Azok az emberek, akiknél „álmasszázst” alkalmaztak, 30,9 pontra értékelték a funkciózavarukat. A masszázsban részesülők 21,21 pontra értékelték a kezelést követő funkciózavarukat. A masszázst igénybe vevők 9,69 ponttal (17,57–1,81-el jobb) javultak egy 0-tól 100-ig terjedő skálán, ahol az alacsonyabb pontszám magasabb funkciózavart jelent.

⠂ A résztvevők által bejelentett kezelési siker (11%-os javulás): Azok, akik "álmasszázsban" részesültek, 3,1 pontra értékelték a kezelés saját bevallásuk szerinti sikerességét. Azok, akik masszázskezelésen vettek részt, 2,3 pontra értékelték a kezelés saját bevallásuk szerinti sikerességét. A masszázst igénybe vevők 0,80 ponttal (1,39–0,21-el jobb) javultak az 1-től 7-ig terjedő skálán, ahol az alacsonyabb pontszám nagyobb önbevallásos kezelési sikert jelent.

⠂ Az egészséggel kapcsolatos életminőség (5%-os javulás): Azok az emberek, akik „álmasszázsban” részesültek, 43,2 pontra értékelték az életminőségüket. A masszázsban részesülők 48,5 pontra értékelték a kezelés utáni életminőségüket. A masszázst igénybe vevők 5,30 ponttal (8,24–2,36-al jobb) javultak a 0-tól 100-ig terjedő skálán, ahol az alacsonyabb pontszám jobb életminőséget jelent.

⠂ A betegek elégedettsége és a súlyos mellékhatások - ezekről az eredményekről nem számoltak be.

⠂ Kisebb nemkívánatos események - a kisebb nemkívánatos (nem kívánt vagy káros) eseményekről kevéssé számoltak be, ugyanolyanok voltak, mint az „álmasszázs” esetében, és olyan kisebb átmeneti hatásokat tartalmaztak, mint az enyhe kezelés utáni fájdalom.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Kevéssé bízunk azokban az eredményeinkben, amelyek szerint a masszázs a fájdalom, a funkciózavar, az életminőség és a résztvevők által jelentett kezelési sikeresség tekintetében nem vagy csak kevéssé nyújt előnyöket a "álmasszázshoz" képest, mivel lehetséges, hogy a vizsgálatokban részt vevők tisztában voltak azzal, hogy milyen kezelést kapnak. Úgy véljük, hogy ezek a torzítások a bejelentett hatás mértékének túl- vagy alulbecsléséhez vezethetnek. A nemkívánatos események előfordulásáról gyakran nem számoltak be. A legtöbb vizsgálatban a résztvevők száma kicsi volt. A nagyobb számú résztvevővel, megfelelő masszázs-alkalmazási arányok és a vizsgálati torzítások ellenőrzésével végzett vizsgálatok célzott tervezésére van szükség.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

2023. október 1-ig végeztünk keresést az adatbázisokban.