Rifaximin a hepatikus enkefalopátia megelőzésére és kezelésére májcirrózisban szenvedő betegeknél

Kulcsüzenetek

A májcirrózisban szenvedő betegek hepatikus enkefalópátiájának megelőzése és kezelése nagymértékben függ a laktulóz vegyület használatától. A rifaximint jelenleg nem használják a hepatikus enkefalopátia kezelésére, azonban kiegészítésként alkalmazzák arra, hogy segítsen megelőzni a hepatikus enkefalopátiát olyan betegeknél, akiknek a laktulózra adott válasza nem megfelelő.

Megállapítottuk, hogy a rifaximin és a laktulóz kombinációja javította a hepatikus enkefalopátiát, csökkentette a halálozás kockázatát, és a jövőbeli visszaesések megelőzése mellett csökkentette a mellékhatások kialakulásának kockázatát.

Szélesebb körű alkalmazását meg kell fontolni a hepatikus enkefalopátiában szenvedők kezelésében.

Mi a májcirrózis és a hepatikus enkefalopátia?

A májcirrózis egy olyan hosszú távú állapot, amelyben a normális májszövetet hegszövet (fibrózis) váltja fel, gyakran a túlzott alkoholfogyasztás, a túlsúly vagy a krónikus hepatitis B/C fertőzés következtében. A májcirrózisban szenvedő betegeknél gyakran alakul ki a hepatikus enkefalopátiának nevezett állapot, amely befolyásolja a mentális és neurológiai funkcióikat. Ez az állapot a túlélésükre is negatívan hathat. A hepatikus enkefalopátia kialakulásának pontos oka ismeretlen a májcirrózisban szenvedőknél, de feltehetően a főként bélben termelődő toxin, az ammónia játszik fontos szerepet ebben. A hepatikus enkefalopátia tüneteinek súlyossága a mentális funkciók kisebb nehézségeitől a mozgás, a mentális állapot és a tudatállapot nyilvánvaló változásáig terjed. Az összpontosításban, a viselkedésben és a mindennapi funkciókban bekövetkező kisebb változások minimális hepatikus enkefalopátiának minősülnek. A szembetűnőbb rendellenességeket és tudatállapot-változásokat a nyilvánvaló hepatikus enkefalopátia kategóriájába sorolják. A nyilvánvaló tünetek időszakosan jelentkezhetnek, vagy folyamatosan jelen lehetnek.

Hogyan kezelik a hepatikus enkefalopátiát?

A hepatikus enkefalopátia kezelésére leggyakrabban nem felszívódó diszacharidokat (cukrok), laktulózt és laktitot alkalmaznak. Többféle, főként a bélben kifejtett hatásuk révén csökkentik a vér ammóniaszintjét. A rifaximin egy olyan antibiotikum, amely nem szívódik fel a véráramba, hanem kizárólag a bélben fejti ki hatását, ahol csökkenti a bélbaktériumok ammónia termelését, valamint az ammónia felszívódását a vérrendszerbe. Ez a hatás a hepatikus enkefalopátiában szenvedőknek előnyös lehet.

Mit akartunk megtudni?

Azt akartuk kideríteni, hogy alkalmazható-e a rifaximin hepatikus enkefalopátia megelőzésére és kezelésére májcirrózisban szenvedő embereknél, hogy hatásosabb-e, mint a gyógyszer nélküli kezelés, egy áltabletta (placebo) vagy a nem felszívódó diszacharidok, hogy a rifaximin és egy nem felszívódó diszacharid együttes alkalmazása jelenthet-e további előnyöket, és hogy vannak-e nemkívánatos mellékhatások.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek a rifaximint a kezelés hiányával, placebóval vagy nem felszívódó diszacharidokkal összehasonlítva vizsgálták májcirrózisban szenvedő, hepatikus enkefalopátiában szenvedő vagy a betegség kockázatának kitett személyeknél. Olyan tanulmányokat is kerestünk, amelyekben rifaximint és nem felszívódó diszacharidokat alkalmaztak, szemben a kizárólag nem felszívódó diszacharidok alkalmazásával.

Összehasonlítottuk és összefoglaltuk a tanulmányok eredményeit, és a bizonyítékokba vetett bizalmunkat olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek és a résztvevőszámok.

Mit találtunk?

41 klinikai tanulmányt azonosítottunk, amelyekben összesen 4.545 olyan ember vett részt, akiket véletlenszerűen osztottak be a kezelési csoportokba. Minden résztvevő májcirrózisban szenvedett, elsősorban túlzott alkoholfogyasztás vagy krónikus vírusos májgyulladás miatt. A résztvevők akut (13 tanulmány), krónikus (7 tanulmány) vagy minimális (8 tanulmány) hepatikus enkefalopátiában szenvedtek, vagy úgy lett megítélve, hogy fennállt a betegség kialakulásának kockázata (13 tanulmány). A vizsgálatokban a rifaximint placebóval (12 vizsgálat), a beavatkozás hiányával (1 vizsgálat) vagy laktulózzal/laktittal (14 vizsgálat) hasonlították össze. 18 vizsgálatban a rifaximint laktulózzal/laktittal együtt alkalmazták, az eredményeket pedig az önmagában adott laktulóz/laktit hatásával hasonlították össze.

Az elemzések szerint a rifaximin önmagában történő alkalmazása javíthatja az egészséggel kapcsolatos életminőséget és a mentális funkciók értékelésére használt tesztek eredményét a minimális hepatikus enkefalopátiában szenvedőknél. A laktulóz azonban valószínűleg ugyanolyan hatékony és lényegesen olcsóbb. A rifaximin előnyei és mellékhatásai között nem volt különbség a laktulózzal/laktittal való közvetlen összehasonlításban. Amikor azonban a rifaximint laktulózzal/laktittal együtt adták, csökkent a halálozás kockázata (14,8%-ról 10,1%-ra), csökkent a nem kívánt mellékhatások kockázata (34,4%-ról 17,6%-ra), és a hepatikus enkefalopátia javulását eredményezte (86,9%-ról 33,8%-ra) a kizárólag laktulóz alkalmazásához képest.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Eredményeinket illetően bizonytalanok vagyunk, vagy csak mérsékelt bizalommal rendelkezünk, vagyis nem tudunk biztosabb következtetéseket levonni a rifaximin hatásairól. Ennek főleg az volt az oka, hogy a vizsgálatokban részt vevő személyek tisztában lehettek azzal, hogy milyen kezelést kapnak, és nem minden vizsgálat szolgáltatott adatokat a számunkra lényeges eredményekről. Emellett sok tanulmány túl kicsi volt ahhoz, hogy biztosak lehessünk az eredményeikben. További magas minőségű vizsgálatokra van szükség.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2023 januárjáig aktuálisak.

Fordítási jegyzetek: 

A Közérthető Nyelvű Összefoglalás fordítását a Cochrane Magyarország végezte. Fordítók: Horváth Floransz Veronika, Kovács Attila, Dr. Sándor-Bajusz Kinga Amália. Amennyiben csatlakozna fordítóként munkacsoportunkhoz, vagy megosztaná észrevételeit, kérjük írjon a cochrane@pte.hu címre.

Tools
Information