Mi a probléma?

A vérszegénység (a vérben keringő vörösvérsejtek számának csökkenése) gyakran előfordul vesekárosodott embereknél, különösen azoknál, akiknek dialízisre van szükségük. A vérszegénység fáradtságot okozhat, csökkentheti a fizikai terhelhetőséget és növelheti a szív méretét. A vérszegénység egyik gyakori oka az eritropoietin nevű hormon csökkent termelése. A vashiány súlyosbíthatja a vérszegénységet, és csökkentheti az eritropoietin-termelődést serkentő gyógyszerekre adott választ. A vas beadható orálisan (szájon át) vagy intravénásan (vénán keresztül). Az intravénás (IV) vaskezelés kórházakban, felügyelet mellett történik. Azonban bizonytalanság van azzal kapcsolatban, hogy intravénás vasat kell-e alkalmazni a szájon át szedhető vas helyett.

Hogyan jártunk el?

39 tanulmányt (3.852 résztvevő) tekintettünk át, amelyekben az intravénás vaspótlást a szájon át adott vassal hasonlították össze krónikus vesebetegségben szenvedő résztvevőknél.

Mit találtunk?

Megállapítottuk, hogy az intravénás vasbevitel a szájon át adott vashoz képest növelheti a vér hemoglobin- és vasszintjét. Az intravénás vaspótlás azonban növelheti az allergiás reakciók számát, bár csökkentheti az olyan mellékhatásokat, mint a székrekedés, a hasmenés, a hányinger és a hányás, amelyek a szájon át adott vasnál jelentkeznek. Nem találtunk elegendő bizonyítékot annak meghatározására, hogy az intravénás vaskezelés a szájon át szedhető vaskezeléssel összehasonlítva javította-e az életminőséget, megváltoztatta-e a teljes halálozási arányt vagy a szívbetegség miatti halálozást.

Következtetések

Bár az eredmények arra utalnak, hogy az intravénás vas a szájon át szedhető vashoz képest hatékonyabb lehet a vas- és hemoglobinszint emelésében, nem találtunk elegendő adatot annak meghatározására, hogy az intravénás vas előnyeit igazolja-e a jobb életminőség vagy a halálozás, annak ellenére, hogy egyes intravénás vassal kezelt betegeknél fennállt a potenciálisan súlyos allergiás hatások kis kockázata.