Mit akartunk megtudni?

Azt akartuk kideríteni, hogy az új erek képződését (angiogenezis) megakadályozó kezelések javítják-e az epiteliális petefészekrákban (EOC) szenvedő nők hatásmutatóit.

A petefészekrák a nők (és más nőneműek) körében a nyolcadik leggyakoribb rákfajta világszerte, éves halálozási aránya 100.000 nőre vetítve 4,2. Az EOC a petefészkek vagy a petevezetékek felszíni rétegeiből ered, és az összes petefészekrák 90%-át teszi ki.

Az EOC kezelése magába foglalja a rákos lerakódások eltávolítását célzó műtétet és a platina alapú kemoterápiát (gyógyszerek, melyek elpusztítják a gyorsan növekedő sejteket). A jó kezdeti reagálás ellenére azonban sok előrehaladott betegség végül további kezelést igényel.

A daganatoknak új véredényekre van szükségük, hogy biztosítsák az oxigén- és tápanyagellátást a a növekedéshez, az angiogenezis gátlása pedig lassíthatja vagy megállíthatja a daganat növekedését. Az angiogenezist az angiogenezis hormon (az úgynevezett VEGF) monoklonális antitesttel (egyetlen célpontot felismerő antitest) történő elfojtásával, vagy a VEGF receptorához (VEGF-R) kötődő VEGF-re adott sejtválaszok megzavarásával lehet korlátozni a VEGF-R-hez kapcsolódó enzimek (tirozinkinázok (TK)) gátlásával (tirozinkináz-gátló (TKI)).

Hogyan jártunk el?

Összegyűjtöttük és elemeztük az összes kapcsolódó, EOC-ban szenvedő nőkre vonatkozó tanulmányt. A vizsgálatokban az angiogenezis-gátlókat hasonlították össze hagyományos kemoterápiával vagy anélkül, vagy különböző biológiai hatóanyagokat placebóval (álgyógyszerrel), a kezelés hiányával vagy más biológiai hatóanyagokkal. Megvizsgáltuk, hogy ezek a gyógyszerek javították-e az EOC-ban szenvedő nők kezelést követő életbenmaradási idejét (teljes túlélés (OS)), hogy a gyógyszerek késleltették-e a betegség újranövekedését (progressziómentes túlélés (PFS)), hogy milyen ártalmakkal jártak (mellékhatások), és hogy befolyásolták-e az életminőséget. Az EOC későbbi kemoterápiára vett reagálásának mértéke függ a korábbi kemoterápiás kezeléstől és az utolsó platina alapú kemoterápiától eltelt időtől, ezért az eredményeket aszerint elemeztük, hogy az érintetteknél jelentkezett-e újonnan diagnosztizált vagy kiújult EOC, valamint a platina-érzékenység szerint.

Mit találtunk?

50 tanulmányt találtunk, amelyekben összesen 14.836 nő vett részt.

Főbb eredmények

Újonnan diagnosztizált EOC

A monoklonális antitest-kezelés (bevacizumab vagy Avastin), amelyet kemoterápiával együtt adnak, és fenntartó kezelésként folytatnak, valószínűleg kevés hatással van a túlélésre az EOC kezdeti diagnózisát követően. Az előrehaladás késleltetésére vonatkozó bizonyítékok nagyon bizonytalanok. A kezelés növeli a súlyos mellékhatásokat, és kismértékben csökkenti az életminőséget.

A kemoterápiával együtt adott, majd fenntartó kezelésként alkalmazott TKI-k valószínűleg kevéssé befolyásolják a túlélést az EOC kezdeti diagnózisát követően, de késleltethetik a betegség előrehaladását. A kezelés az életminőség enyhe csökkenésével és a súlyos mellékhatások kockázatának enyhe növekedésével jár, és nagymértékben növeli a kezelést igénylő magas vérnyomás (hipertónia) kockázatát.

Visszatérő EOC (platina-érzékeny, az utolsó platina kemoterápiát követő egy éven túli visszaesés).

A platina-érzékeny, visszatérő EOC-ban szenvedő nők esetében a kemoterápiával együtt adott és fenntartó kezelésként alkalmazott bevacizumabnak kevés hatása lehet a túlélésre, de késleltetheti az előrehaladást. Az életminőségre kevés hatással lehet, de a kezelés enyhén növeli a súlyos mellékhatások kockázatát. Valamennyi vizsgálat megállapította, hogy a kezelés növelte a magas vérnyomás arányát.

A nők ugyanezen csoportjában a kemoterápiával együtt adott és fenntartó kezelésként tovább alkalmazott TKI-k valószínűleg kevéssé befolyásolják a visszaesés utáni túlélést, valószínűleg késleltetik az előrehaladást, és lehet, hogy alig vagy egyáltalán nem befolyásolják az életminőséget. Nem tudtuk megbecsülni az általános súlyos mellékhatásokra gyakorolt hatást, bár a súlyos magas vérnyomás gyakoribb volt a kezelés során.

Visszatérő EOC (platina-rezisztens, visszaesés az utolsó platina-kemoterápiát követő hat hónapon belül).

A platina-rezisztens visszatérő EOC-ban szenvedő nők esetében a bevacizumab növelte a túlélést, és valószínűleg nagymértékben késleltette az előrehaladást. A kezelés azonban a magas vérnyomás jelentős kockázatát okozza, továbbá növelheti a bélperforáció kockázatát. Más súlyos mellékhatásokról, valamint az életminőségi hatásmutatókról nem számoltak be következetesen.

A TKI-k hozzáadása a kemoterápiához ebben a csoportban valószínűleg nem befolyásolja a túlélést, de késleltetheti az előrehaladást, kis jelentőségű különbséggel az életminőséget illetően. A TKI-k azonban kissé növelik a súlyos mellékhatások kockázatát. A kezelés hatása a bélperforációs gyakoriságra és a magas vérnyomásra nagyon bizonytalan, ami nagyrészt a vizsgálatok kis számának és a különböző vizsgálatokban alkalmazott eltérő TKI gyógyszereknek tudható be.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Ez egy gyorsan változó kutatási terület, ezért a bizonyítékok változhatnak a további vizsgálatok megjelenésével és a vizsgálatok hosszabb nyomon követésével.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

Jelen áttekintés frissíti a korábbi 2011-es áttekintésünket, és 2022 szeptemberéig aktuális.

Kulcsüzenetek

Újonnan diagnosztizált epiteliális petefészekrák (EOC)

A bevacizumab és a TKI angiogenezis elleni kezelés hatásai az újonnan diagnosztizált EOC-ban szenvedő nőknél bizonytalanok.

Ezek a kezelések minimális hatással lehetnek a nők túlélési idejére vagy a betegség újbóli megnövekedésére (progressziójára) az életminőség romlásával és a súlyos mellékhatások növekedésével járva.

Platina-érzékeny EOC

A bevacizumab és a TKI-k valószínűleg késleltetik az előrehaladást, de nem biztos, hogy javítják a nők életbenmaradási idejét.

Platina-rezisztens EOC

A bevacizumab valószínűleg javítja a nők életének hosszát, és valószínűleg nagymértékben késlelteti az előrehaladást.

A TKI-k valószínűleg késleltetik a betegség előrehaladását, de nem biztos, hogy javítják a nők életének hosszát.

Úgy tűnik, hogy az angiogenezis elleni kezelésnek van szerepe, de gondosan mérlegelni kell a kezelések további terheit és a fenntartó kezelés pénzügyi költségeit.