Vénába vagy izomba fecskendezett oxitocin a hüvelyi szülés utáni vérveszteség csökkentésére

Kutatásunkban randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó bizonyítékokat kerestünk a vénába adott oxitocin hatékonyságára és biztonságosságára vonatkozóan, összehasonlítva az izomba adott injekcióval, a közvetlenül a hüvelyi szülést követő túlzott vérzés megelőzése érdekében.

Mi a probléma?

A legtöbb gyermekágyi elhalálozás a szülést követő első 24 órában következik be. Ezek akár egynegyedét a túlzott vérzés (az úgynevezett szülés utáni haemorrhagia) okozza. Az alacsony jövedelmű országokban nem mindig állnak rendelkezésre a szülés utáni vérzés megelőzésére vagy kezelésére szolgáló gyógyszerek (uterotonikumok). Az egyik ilyen gyógyszer az oxitocin. Az oxitocin megakadályozza a szülés utáni túlzott vérzést azáltal, hogy segíti a méh összehúzódását. Ezt vénába vagy izomba adott injekció formájában adják be az anyának a szülés során vagy közvetlenül a csecsemő születése után.

Miért fontos ez?

A csecsemő születése utáni vérveszteség attól függ, hogy a méhlepény milyen gyorsan válik el a méhtől, és hogy utóbbi mennyire húzódik össze, hogy lezárja a méhlepényhez vezető ereket.

A közvetlenül vénába adott oxitocin szinte azonnali hatást fejt ki, amely viszonylag rövid ideig tart. Izomba fecskendezve az oxitocin néhány perc alatt fejti ki hatását, de hatása hosszabb ideig tart. Az injekciók vénába történő beadása speciális készségeket és steril felszerelést igényel, amelyek nem mindig állnak rendelkezésre. Ezzel szemben az injekció izomba való beadása gyors és viszonylag kevesebb szakértelmet igényel.

A vénába adott oxitocin néha súlyos mellékhatásokat, például hirtelen vérnyomásesést okozhat, különösen olyan esetben, ha gyorsan, kis mennyiségű oldatban (hígítatlanul) adják be.

Milyen bizonyítékokat találtunk?

Randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó bizonyítékokat kerestünk 2019. december 19-ig, és hét tanulmányt azonosítottunk (összesen 7.817 nő bevonásával). A vizsgálatokban a vénába adott oxitocint hasonlították össze az izomba adott injekcióval a hüvelyi szülés során vagy közvetlenül azt követően. Valamennyi vizsgálatot kórházakban végezték el, és többnyire olyan nőket vontak be, akik időre szültek hüvelyi úton. Kettő kivételével az összes tanulmányban mind a nők, mind a kórházi személyzet tisztában volt az oxitocin beadásának módjával. Ez hatással lehetett az eredményekre. Összességében a bevont tanulmányok esetében mérsékelt vagy alacsony volt az elfogultság kockázata, és az előállított bizonyítékok megbízhatósága általánosan közepes vagy magas volt.

Azt találtuk, hogy a vénán keresztül beadott oxitocinnal kezelt nőknél kisebb volt az 500 ml vagy annál nagyobb vérveszteség (hat vizsgálat, 7.731 nő) és a vérátömlesztés (négy vizsgálat, 6.684 nő) kockázata, mint az izomba juttatott oxitocinnal kezelt nők esetén. Mindkét eredményre vonatkozóan magas megbízhatóságú bizonyíték állt rendelkezésre. Az oxitocin vénán keresztül történő beadása valószínűleg csökkentette a súlyos, 1.000 ml vagy annál nagyobb vérveszteség kockázatát az izomba adott oxitocinnal összehasonlítva (négy vizsgálat, 6.681 nő, közepes megbízhatóságú bizonyíték). A két legjobb minőségű vizsgálat (1.512 nő) azt találta, hogy az oxitocin vénába történő beadása csökkentette az 1.000 ml vagy annál nagyobb vérveszteség kockázatát az oxitocin izomba történő beadásához képest. Bár az oxitocin beadásának két módja hasonló lehetett a tekintetben, hogy a nőknek további gyógyszerekre volt-e szükségük a méh összehúzódásához, ezekben az eredményekben kevéssé bízunk (hat vizsgálat, 7.327 nő, alacsony megbízhatóságú bizonyíték). Az oxitocin mindkét módja biztonságosnak tűnik, valószínűleg ugyanannyi nőnél jelentkeztek mellékhatások, beleértve az alacsony vérnyomást (négy vizsgálat, 6.468 nő, közepes megbízhatóságú bizonyíték). Valószínűleg kevesebb vénán keresztül beadott oxitocinnal kezelt nőnél jelentkezett túlzott vérzéssel kapcsolatos súlyos szövődmény, például intenzív osztályra kerülés, eszméletvesztés vagy szervi elégtelenség (négy vizsgálat, 7.028 nő, közepes bizonyosságú bizonyíték). A bevont tanulmányok egyikében sem halt meg egyetlen anya sem.

A tanulmányok nem számoltak be a nők és az egészségügyi személyzet elégedettségéről az oxitocin beadásának egyik módjával kapcsolatban sem.

Mit jelent ez?

Az oxitocin hatékonyabb, ha vénán keresztül adják be, mintha az izomba fecskendezik be a hüvelyi szülés után nem sokkal fellépő túlzott vérzés megelőzésére. Az oxitocin vénába történő beadása nem okozott további biztonsági aggályokat, és hasonló mellékhatásokkal járt, mint az izomba beadott oxitocin. A jövőbeli kutatásoknak fontos vizsgálati hatásmutatókként figyelembe kell venniük az oxitocin beadásának két különböző módjának elfogadhatóságát a nők és az egészségügyi szolgáltatók számára. Azt is fontos megvizsgálni, hogy az oxitocin vénába történő beadásának előnyei ellensúlyozzák-e a magasabb költségeket.

Fordítási jegyzetek: 

A Közérthető Nyelvű Összefoglalás fordítását a Cochrane Magyarország végezte. Fordítók: Horváth Floransz Veronika, Kovács Attila, Dr. Sándor-Bajusz Kinga Amália. Amennyiben csatlakozna fordítóként munkacsoportunkhoz, vagy megosztaná észrevételeit, kérjük írjon a cochrane@pte.hu címre.

Tools
Information